Végre egy hosszú hétvége.

Késett a blog mert a hétvégét valóban a csőrös volánja mögött töltöttem. Hetek óta lestem az időjárást, jó időt jósoltak mint már sokszor, de most sem jött be nekik. Ennek ellenére elindultunk kempingezni de minden hely foglalt volt a kanadai vadonban. Végül is 45km-t mentünk az erdőben földúton mire találtunk egy csendes, nyugodt helyet éjszakára.


Az erdőgazdaság gépei talpig vasban tudnak csak közlekedni. A mi kocsink kereke nem ilyen méretü és nem ilyen helyekre készült de szerencsére megúsztuk gond nélkül csak le kellett hazafelé mosni mert nem látszott a sártól.


Ezek az utak hét közben le vannak zárva a turisták elől csak ilyen jámüvek mehetnek be. Az erdőben már csak egy kocsi fér el az úton, rádión be kell nekik jelentkezni mielőtt elindulnak a hegyre és csak akkor mehetnek tovább ha senki nem jön szembe.


Jól fizetett de nagyon kemény és veszélyes munka ilyen kocsival közlekedni az erdei földutakon a hegyoldalban. Kanada első számú épitőanyaga a fa, exportálnak is belőle jócskán, érthető a nagy kereslet.


Amikor üresen közlekednek felrakják a pótot, rövidebb a szerelvény és ha félre kell állni vagy tolatni az erdőben igy sokkal egyszerübb. Csak rakodás előtt veszi le a daru a pótot.

Itt egy kicsit minden más..,

Sokan megkérdezték tőlem: hogyan lehetséges, hogy az amerikai kamionosok akkora kocsikkal járnak? Ott nincsenek előirások, szűk utcák? Keskeny utcák igen, előirások már kevésbé. Azért tudnak ekkora kocsikkal járni, mert törvány csak azt szabályozza ami a királycsapszeg mögött van. Tudom furcsán hangzik, de csak onnan hátrafele érdekli őket a pót hossza meg a suly. Az, hogy mi huzza azt a pótot az már nem. Elméletileg lehetséges, hogy a traktor hosszabb mint a pót csak az a kérdés ki tud vele közlekedni és hol. Általában magánvállalkozók, butorosok csináltatnak ilyen kamiont, ők gyakran hónapokat töltenek úton anélkül, hogy hazajutnának.


Ennek az autónak a tulajdonosával Los Angelesben találkoztam. Irigylésre méltó munkája van: Boeing motorokat szállit csak és mindig egy hadikikötőbe. A biztositó nem enged egynél többet felrakni olyan drága. Könnyü meló, mindig tudja hova megy, nem éri meglepetés. Megmutatta a kocsiját, minden mint a mesében: konyha, zuhany, mosógép, olyan az egész mint egy nagy lakókocsi.


Sokan arra használják a lehetőséget, hogy egy nagy, minden kényelemmel felszerelt hálófülkét rendelnek a gépre.


Van aki még egy dobozt rendel a fülke mögé, ennek sok oka lehet. A leggyakoribb: postát szállit a rakomány mellett és azt nem lehet összekeverni a fuvarral. Ilyen árukapcsolás gyakran előfordul a ritkábban lakott "Isten háta mögötti" helyeken.


Mi szigeten lakunk, ahol a kompon minden cm-ért fizetni kell, az itteni kamionosoknak az a fontos, hogy minél rövidebb legyen a kocsijuk.


A következő hétvége 3 napos ünnep Kanadában amit ennek a csőrösnek a volánja mögött szeretnénk eltölteni. (szeszélyes időjárás függvénye) Emiatt elképzelhető, hogy késik a következő blog.

Fotós 18 keréken.

Egyszer ugy adódott, hogy négyen indultunk utra együtt. Valahogy minden összejött, gyönyörü tavaszi napsütés a hegyekben Californiában, nem kellett nagyon rohanni, mondom a kollégáknak: álljunk félre valahol egy pár fotó erejéig, a tulaj már régóta szeretne egy jó képet a kocsijairól. Mikor megmutattam neki rögtön eldöntötte: ebből kér egy nagyitást az irodájába és szeretne egy naptárt is csináltatni.


Ebből a képből készült a Walker Transport naptárja, nekem jó reklám volt mert a cég minden ügyfele kapott belőle.


Régebben a Camion Magazin is adott ki naptárt minden évben. Az itt következő képek mind szerepeltek az otthon kiadott naptárakban. Ezt egy Truck Stop-nál fotóztam Los Angelesben.


Egy parkolóban töltöttük az időt ezzel a kamionossal, aki egész hétvégén a kocsiját polirozta. Amikor ezzel elkészült akkor kifestette a betüket a gumikon. Neki lett egy gyönyörü kamionja nekem meg egy ujabb nyertes fotóm.

Véletlenül láttam meg egy hirdetést útban hazafelé: ezen a hétvégén Truck Show Portland, Oregonban. Eltöltöttem ott pár órát ( és több tekercs filmet ) Ahol ennyi gyönyörü kocsi jön össze ott nem lehet spórolni a filmmel.


Minden államban megvolt a kedvenc helyünk ha "beragadtunk" hétvégére. Los Angelesben nyáron kibirhatatlan a szmog és a hőség igy mindig kimentünk a városból. Egy órára északra van egy Truck Stop 4000 láb magasan a hegyekben, sokkal hüvösebb és tisztább a levegő, ott készült a fenti kép. Annak idején egy Camion Magazin naptár első lapja volt.

Még néhány kép a vasakról.

Jó lett volna de nekem ezekből már nem jutott otthon. Iveco és Merci (Passauban) ezek voltak a legjobb kocsik amikbe beletehettem a s.gg.m. Tudom, hogy amikor megjelentek az első cikkek otthon a Camion Magazinban amiket már innen küldtem sokan a fél királyságukat odaadták volna egy amerikai csőrösért én meg a Globetrotter Volvot dicsérgettem.


Ez a kép az első amerikai kocsimban készült, csőrös Freightliner FLD Classic nagy hálófülkével mögötte. Ami a legjobban tetszett benne de itt nem látszik: 83 helyzetjelző lámpa rajta körben. ( rögtön arra gondoltam: ha ezt a Dallos láthatná??!!)


Következő kocsim ez az International volt, higgyétek el ezen a képen a szivárvány szebb mint a kamion. Olyan kemény rugója volt elöl, hogy ha egy kisebb buckát megtaláltam vele a kávésbögrém kiugrott a tartójából. (és ez nem tulzás) Két év és egy szarvas után végre becseréltük, a derekam már fájt a szivem nem nagyon.


Messze a legjobb autó amivel itt jártam, ráadásul én vehettem át a kereskedőnél ujan. Igazi kanadai kamion volt, sajnos később a Freightliner ezt a gyárat is felvásárolta és kivitte Kanadából. Én még fénykorában járhattam vele, ismeritek azt az érzést mikor valaki odajön hétvégén és megkérdezi: milyen ez az autó mert kivülről gyönyörü, valószinüleg mi is ilyent veszünk legközelebb? (Máj hizik!!)


Soha sehol nem tagadtam honnan jöttem, sőt büszke voltam és vagyok rá a mai napig. Ezért is örülök amikor magyarokkal találkozok valamerre, sokan büszkén hirdetik is a származásukat. Egyszer elkerült egy kamion valahol Oregonban, a pót hátuljára nagy betükkel ki volt irva: HAJRÁ MAGYA-ROCK! Következő héten meg erre a kamionra figyeltem fel egy kútnál, a hütőn a felirat: Hungarian Express. Később elbeszélgettünk egy kávé mellett, a tulajt Pozsgainak hivták.
Kicsi a világ.