Az amerikai-mexikói határ már magában egy érdekesség. Mexikó felé úgy lehet átsétálni a határon, hogy egyenruhást nem is lát az ember. Más a helyzet visszafelé, de erről később. Tapasztalt utazók ajánlották, hogy a határátlépés előtti napon menjünk oda, sétáljunk át a határon gyalog és intézzük el a papirmunkát. Kell venni turista-kártyát ami olyan vizumféle és hozzátüzik az útlevélhez. 24 dollár de kell. Régi "Mesés-Kelet"-i határátkelésekre emlékeztetett, hogy a hivatalnoknak nem szabad pénzt elfogadnia ( vajon miért? ), a papirral el kell menni a bankba, befizetni majd vissza a hivatalba. A lakóautóra csak a mexikói biztositást fogadják el, ezt viszont az amerikai oldalon kell megvenni, lehet előre az interneten is de az dátumra szól és akkor már menetrend szerint kell menni. Szóval vissza Amerikába de ide már hivatalosan kell belépni, útlevél vizsgálat, stb. de miután elmondtuk, hogy csak a papirokat intézni mentünk át egy órával ezelőtt minden OK. Azért kell ezt igy csinálni, mert az átkelő a város közepén van és a mexikói oldalon képtelenség parkolni. Az amerikai oldalon 5 km-re a határtól van egy kemping ott aludtunk éa másnap 10 körül pár perc alatt átléptük a határt. Ráadásul ugyanazon az átkelőn lépnek át a kamionok is szóval a parkolás tényleg gond. Tecate a határ neve és Tijuanától nyugatra van, azért jobb itt átkelni mert kikerüli a több milliós nagyvárost és az ezzel járó dugókat. Nem tervezünk nagy utat az első napra, 130 km-re a határtól Ensenada az első nagyváros a tengerparton, ott bevásároltunk, feltöltöttük a hűtőt, megkerestük a kempingünket és irány a vizpart.
Első nap délután már Ensenada-ban voltunk.
Bevásárlás, fel kell tölteni a hűtőt, mert Mexikó jóval olcsóbb, főleg ha az amerikai áruház-láncokban vásárol az ember.
Kora délután már a tengerparti kempingben voltunk.
Ezért kell délebbre menni!! A kép Január 25-én készült egy benzinkútnál, virágzik az agave.
Végig nagyon jó időnk volt, a sivatagban néhol majdnem 30 fok. Kamionosok szállitanak szinte mindent a félszigeten, a Mex1 országút az amerikai határtól Cabo San Lucas-ig 2000 km. Van mit menni!
A California Félsziget közepéig mentünk, Mulege egy kisváros a tengerparton. onnan 15 km-re volt a kemping. Ide jártunk vásárolni, vízért, mosodába, stb. Még a helybeliek sem isszák a csapvizet, nem ajánlott, viszont mindenütt lehet kapni palackozott ivóvizet. Találtunk olyan üzletet is ahol kivezették a csövet a viztisztítóból és az autóban levő tartályt is meg tudtuk tölteni tiszta vizzel.
Január 28-án csináltam ezt a képet. Tulajdonképpen egy primitiv kemping, van két étterem meg egy szennyviz leeresztő hely. Esténként kijött egy csaj a városból és 8 dollárt kellett fizetni egy éjszakára. Ezért a pénzért mindenki ott parkol ahol akar a legalább 2 km hosszú, gyönyörű parton, a homok fehér, a víz kristálytiszta, a hőmérséklet 25-26 fok. Ha véletlenül mégsem a Pokolban kötök ki akkor a Paradicsomot valahogy így képzelem el! Gyökeret vertünk itt 9 napra, ez volt a bázis és innen csavarogtuk be a vidéket.
Folyt. köv.
