Jó lett volna de nekem ezekből már nem jutott otthon. Iveco és Merci (Passauban) ezek voltak a legjobb kocsik amikbe beletehettem a s.gg.m. Tudom, hogy amikor megjelentek az első cikkek otthon a Camion Magazinban amiket már innen küldtem sokan a fél királyságukat odaadták volna egy amerikai csőrösért én meg a Globetrotter Volvot dicsérgettem.
Ez a kép az első amerikai kocsimban készült, csőrös Freightliner FLD Classic nagy hálófülkével mögötte. Ami a legjobban tetszett benne de itt nem látszik: 83 helyzetjelző lámpa rajta körben. ( rögtön arra gondoltam: ha ezt a Dallos láthatná??!!)
Következő kocsim ez az International volt, higgyétek el ezen a képen a szivárvány szebb mint a kamion. Olyan kemény rugója volt elöl, hogy ha egy kisebb buckát megtaláltam vele a kávésbögrém kiugrott a tartójából. (és ez nem tulzás) Két év és egy szarvas után végre becseréltük, a derekam már fájt a szivem nem nagyon.
Messze a legjobb autó amivel itt jártam, ráadásul én vehettem át a kereskedőnél ujan. Igazi kanadai kamion volt, sajnos később a Freightliner ezt a gyárat is felvásárolta és kivitte Kanadából. Én még fénykorában járhattam vele, ismeritek azt az érzést mikor valaki odajön hétvégén és megkérdezi: milyen ez az autó mert kivülről gyönyörü, valószinüleg mi is ilyent veszünk legközelebb? (Máj hizik!!)
Soha sehol nem tagadtam honnan jöttem, sőt büszke voltam és vagyok rá a mai napig. Ezért is örülök amikor magyarokkal találkozok valamerre, sokan büszkén hirdetik is a származásukat. Egyszer elkerült egy kamion valahol Oregonban, a pót hátuljára nagy betükkel ki volt irva: HAJRÁ MAGYA-ROCK! Következő héten meg erre a kamionra figyeltem fel egy kútnál, a hütőn a felirat: Hungarian Express. Később elbeszélgettünk egy kávé mellett, a tulajt Pozsgainak hivták.
Kicsi a világ.
No comments:
Post a Comment