Mint már több alkalommal előfordult, erről az útról megjelent egy cikk Camion Truck Magazinban is, ezért nem lehetett itt hamarabb írni az útról. Mint emlitettem 9 napot tölthettünk csak a Paradicsomban és indulni kellett hazafelé. Nem szeretem nagyon kiszámitani az időt, sietni még kevésbé, különösen nem északnak a hidegbe, ráadásul még Californiában is szerettünk volna pár napot tölteni. Néhány szó a mexikói kamionozásról azoknak, akik nem olvassák a magazint idemásoltam a cikk egy részét:
A félszigeten észak-déli irányban az egyetlen lehetőség a
Mex 1 országút, egy keskeny, kétsávos aszfalcsík. Több okból is izgalmas rajta
közlekedni:
-az
első, hogy sok helyen nagyon rossz állapotban van. -2: az itteni szabvány szerint
az út 5,8m széles, padka semmi, viszont egy kis töltésen vezet. Nem sok hely
marad a tükröknek ha két kamion vagy busz találkozik, aki valamilyen okból
padkára kényszerül az garantáltan borul.
-3: a mindenütt
megtalálható jóltáplált fekvő rendőr. Sok helyen ki van táblázva, festve, de
sok helyen semmi nem jelzi. Aki egy ilyet későn vesz észre több órát tölt utána
pakolással, (tapasztalatból mondom!)
arra már gondolni sem merek mi történik egy kamion rakományával. A Mex 1-en
délnek haladva több hegyen is keresztül kell menni, régi keletes emlékeim
jönnek vissza: szerpentin, nagy szakadék, padka semmi de korlátra sem
költöttek. Le a kalappal a mexicói kamionosok előtt, kemény kenyérkereset ez a
szakma errefelé. Ennek ellenére nem láttunk sok balesetet viszont rengeteg a
kereszt az út szélén. A lakosság erősen vallásos, minden balesetre kereszttel
emlékeznek az út szélén, sőt még gondozott sirokat is láttunk friss virággal. Ezen a félszigeten a 60-as
években még nem volt olyan út amely végigment volna egészen délig, a turizmus
és a gazdaság miatt viszont szükség volt rá, ezért tempósabb útépitésbe fogtak.
Nem volt sem idő sem pénz hidakra vagy viaduktokra, hát megépitették az utat a
hegyoldalba sok olyan 10-12-talán 15°%-os emelkedővel és lejtővel, hogy az
ember haja égnek áll tőle. Rakott kamionok nagyon lassan haladnak rajta
miközben kiskocsik vakmerő trükkökkel próbálnak előzni a dupla záróvonal
ellenére. Épitik és korszerüsitik az utat sok helyen, ahol pl. hidat épitenek
ott leterelik a forgalmat egy földútra ahol csak lépésben lehet haladni, de
jönnek a terepjárósok, 4X4-es pickupok és mennek 50-60-nal, verik fel a port és
kavicsot. Találtunk olyan helyet is, ahol egy vízátfolyás elmosta az utat de
előre semmi nem jelezte, javitásnak nyomát sem láttuk, valahogy mégis megy a
forgalom. Nagyok a távolságok ezért a nagyvárosokon kivül nincs nagy forgalom,
a sivatagos részen sokszor található 10-20 km-es egyenes szakaszokon jól lehet de állandó éberség kell mert
az út minősége bármikor változhat minden figyelmeztetés nélkül. Ismerősök
javasolták, hogy éjszaka ne közlekedjünk mert túl veszélyes. Nem a bandito-któl
kell félni hanem az állatoktól! A sivatagban nagy a hőmérsékletkülönbség, az
állatok nappal legelnek (azt nem tudni mit!!??) és éjszaka mikor lehül a levegő
lefekszenek a jó meleg aszfaltra. Mindig elterveztük előre meddig megyünk
másnap, a januári jó időben már semmi nem volt sürgős, igy sötétedés előtt
minden nap biztonságos helyen parkoltunk és csodálkozva néztük az éjszakába
tartó kamionokat de erről bővebben legközelebb.
Sok öreg amerikai kamiont látni...
...de mindegyiket megbecsüli és ápolja a gazdája.
A Mex 1 a sivatagon keresztül.
Az egyik kereszteződésnél láttuk ezt a kamionos síremléket.
A keskeny úton nem sok hibát lehet elkövetni.
Aki hibázik az garantáltan borul.
Ausztriai világjárókkal találkoztunk San Quintin-ben, egy éve járják az Észak Amerikai kontinenst, innen Kanadába tartanak.
A balesetnél állt sorba ez a Peterbilt is.
Amelyik kamionos járt keletre az ismeri az útépitésnek ezt a módját...
....meg az ilyen jármüveket is, mennyi futó van rajta !!! Valószinü már évekkel ezelőtt bevitték Mexikóba és még mindig californiai rendszámmal megy !
