4 és fél nap száguldás

Aki először jár Ontarioban elcsodálkozik a természet szépségén, nem tudtunk 5 km-t menni és megint egy tó, ez igy ismétlődik végig. A transzkanadai országút a vadonon vezet keresztül, szinte minden kamion fel van szerelve “dögtoló”-val. Egy szarvassal ütközni télen végzetes lehet, errefelé nem ritka a 40 fokos hideg, ha megsérül a radiátor és a segitség több száz kilométerről jön bizony nem egyszerü a kamionos sorsa. A Kanadát átszelő országut Ontarioig osztott pályás, onnan viszont csak 2 sávos gondolom a hegyek miatt. Fontosabb kereszteződéseknél, benzinkutaknál mindenütt van bőven kamionparkoló, nem kell valami fényes helyre gondolni, egyszerű kavicsos parkoló egy kis étteremmel esetleg zuhannyal de a világ végétől két szendvicsre az ilyennek is tud örülni az ember. Érdekes volt, hogy a kamionok mindenhol parkolhatnak szabadon, engem viszont rögtön le akartak vágni 10 dollárra a lakóautóért még egy olyan kútnál is ahol senki nem volt csak egy unatkozó kutas. A kemény telek ellenére az utak nagyon jó állapotban vannak, jól lehet haladni de mi sötétedés után általában megálltunk a rengeteg vadállat miatt. Csak a távolság érzékeltetésére: 4 és fél nap alatt értünk Windsorba Ontario tartományba, ezalatt megtettünk 4600 km-t és átléptünk 3 időzónát is. Az útvonalat egy kicsit le is leröviditettük mert Michiganen keresztül mentünk Detroitba, itt csak át kell menni a hidon és máris Windsorban vagyunk.


A rohanásban is szakitottunk időt egy jó ebédre a Saskachewani prérin.


Manitoba határán.


Mire Ontarioba értünk már a harmadik időzónát léptük át.


A Transzkanadai országút a vadonon vezet keresztül......


....néha jön egy benzinkút és parkoló.....


.....néha egy kiváncsi látogató.


5 percenként jön egy új tó, a térképen is több kék foltot lehet látni mint zöldet.

22 nap-5 tartomány-10 állam-9200 km (1)

Közel 2 hónapja már, hogy nem jelentkeztem és ennek komoly okai vannak. Régóta terveztünk egy utat Ontarioba rokonokat látogatni. Utoljára 8 évvel ezelőtt jártunk ott, akkor repültünk és autót béreltünk ami kb 2000 dollárba került akkor. Kiszámoltam, hogy ebből a pénzből el tudunk menni kocsival is, elég az üzemanyagra, szállásra sem kell költeni. A kaját nem számolom költségnek, itthon is kell enni, azért mert úton vagyunk még nem eszünk többet, inkább kevesebbet. Indulás előtt aztán jöttek a jóságok szünet nélkül. Éppen a kórház előtt mentem amikor csengett a telefonom: a cég uj "nagy ember"-e közli velem, hogy a munkámra nem tart már sokáig igényt, de ha esetleg megvennám az egyik kamionját akkor adna munkát. Mondom nagyon jó volt az időzités, éppen a kórház előtt állok, ha infarktust kapok nem kell messzire menni. Ugyis megyünk szabadságra, addig szeretnék rajta gondolkozni. Rendben, mondja ő akkor 3 hét mulva megbeszéljük. Igy indultunk útra, valahogy beárnyékolta a szabadságunkat annak a lehetősége, hogy mire visszajövünk munkanélküli is lehetek, ráadásul már tapasztalatból tudtuk: ennek az uj embernek nem lehet mindent elhinni. A tulajdonos-váltás óta több kollégám is elment a cégtől, volt aki önként volt aki nem, szóval a jövő nem nagyon fényes. Ennek ellenére Junius 4-én elindultunk a régóta tervezett utra, 22 napig tartott 5 kanadai tartományon és 10 amerikai államon keresztül. Nem láttam még Kanadának a keleti részét, a Nagy Tavak környékét, ezért mentünk Kanadán keresztül és jöttünk Amerikán át hazafelé. Bemelegitőül néhány kép, később lesz még több is.


Gyönyörü időben indultunk, le is késtük a kompot illetve nem fértünk föl és várni kellett két órát. Bámészkodás közben vettem észre ezt a Ford lakóautót, csak innen Németországból jött.


Sima út a hajóval, a kilátás gyönyörü bármerre néz az ember.


Vancouver a hajóról nézve, a hegy a háttérben Mount Baker már Amerikában van.


Másnap már beléptünk Albertába, az időjárás eddig kegyes volt hozzánk.


Egészen Saskachewanig kellett várni mire jöttek az itteni országutak királyai. Ezek a vontatók két darab 13,5 méteres pótot huznak!?!!