Végre egy hosszú hétvége.

Késett a blog mert a hétvégét valóban a csőrös volánja mögött töltöttem. Hetek óta lestem az időjárást, jó időt jósoltak mint már sokszor, de most sem jött be nekik. Ennek ellenére elindultunk kempingezni de minden hely foglalt volt a kanadai vadonban. Végül is 45km-t mentünk az erdőben földúton mire találtunk egy csendes, nyugodt helyet éjszakára.


Az erdőgazdaság gépei talpig vasban tudnak csak közlekedni. A mi kocsink kereke nem ilyen méretü és nem ilyen helyekre készült de szerencsére megúsztuk gond nélkül csak le kellett hazafelé mosni mert nem látszott a sártól.


Ezek az utak hét közben le vannak zárva a turisták elől csak ilyen jámüvek mehetnek be. Az erdőben már csak egy kocsi fér el az úton, rádión be kell nekik jelentkezni mielőtt elindulnak a hegyre és csak akkor mehetnek tovább ha senki nem jön szembe.


Jól fizetett de nagyon kemény és veszélyes munka ilyen kocsival közlekedni az erdei földutakon a hegyoldalban. Kanada első számú épitőanyaga a fa, exportálnak is belőle jócskán, érthető a nagy kereslet.


Amikor üresen közlekednek felrakják a pótot, rövidebb a szerelvény és ha félre kell állni vagy tolatni az erdőben igy sokkal egyszerübb. Csak rakodás előtt veszi le a daru a pótot.