2000 km Mexikóban-4

Örültem a sok hozzászólásnak az előző irással kapcsolatban. Úgy látszik sokan nem jutnak hozzá a Camion Truck Magazin-hoz és nem olvasták a cikket Mexikóról. A ő kedvükért itt a második rész:

Előzőleg az utakról volt szó, most az autókról lesz, a kamionokról amiknek ezeken az utakon kell közlekedni és egyben maradni.

Annak ellenére, hogy pl. a Freightliner egy hatalmas gyárat üzemeltet Mexikóban ahol új kamionokat gyártanak nem sok új kocsit láttunk. Úgy tünik Mexico nagyon nagy piac Amerikának mert felvásárolják majdnem az összes használt kamiont. Nem csak megveszik de megbecsülik és nagyon jó állapotban tartják. Láttunk legalább 30 éves kamionokat amik jobban néztek ki mint új korukban. A dolog érdekessége, hogy a buszok viszont a legújabb, modern Volvok, Scaniák, Mercik, szinte minden márka jelen van. Nem láttam semmi nyomát ellenőrzésnek ( vezetési időre vagy müszakira gondolok ) de ez főleg a kisebb teherautókon látszik. Van viszont minden nagyobb város előtt vagy után katonai ellenőrző pont de ott főleg szökevényeket és drogot keresnek. Barátságos, de nagyon határozott az ellenőrzés, minden kamionba benéznek, olyant is láttunk amit leraktak. Akkora méretü a drogkereskedelem Mexikóban, hogy szinte ellenőrizhetetlen és állandó háborúban állnak egymással a különböző csoportok, az országon belül sőt a határon keresztül is biztosan hatalmas mennyiséget szállitanak kamionok amikor rövid időre átlépik a határt.  Régi fájó pont az amerikai-mexikói kapcsolatban, hogy a mexikói kamionokat nem engedik fuvarozni Amerikában. Beléphetnek, de csak a határ közelében egy 20 mérföldes körzetben mozoghatnak. Ott nagy raktárházak épültek, ahol átrakják az árut amerikai kamionokba, a nagyobb cégek pótokat küldenek le Mexikóba és a határon csak átakasztanak. Az év első két hónapjában Californiában sem terem jóformán semmi, egész Amerikát Mexikó látja el friss zöldséggel és gyümölccsel, olyan kamionsor van a határon mint régen keleten. Mint emlitettem az amerikai határtól a félsziget déli csücskéig lemenni 2000 km, vasút nincs, mindent kamionok mozgatnak. Legnagyobb meglepetésemre láttam olyan szerelvényeket mint Kanadában, egy vontató két 53 lábas póttal, ezzel aztán nem egyszerü közlekedni ezeken a keskeny utakon. A városokból a kamionok ki vannak tiltva, nem csak a zaj miatt, hanem ezek a belvárosok akkor épültek amikor még mindenki lóháton járt, sok egyirányú keskeny utcán még egy vontató sem férne el. A fuvarozás ott is olyan mint mindenütt: éjjel nappal menni kéne, nagyon sok kamiont láttunk ( a kempingből ) menni késő éjszaka is. Aki nálunk panaszkodik, hogy nincs elég parkoló, annak körül kellene nézni errefelé. A benzinkútak mind egy állami nagyvállalat a Pemex kezében vannak és csak nagyon kevésnél lehet kamionnal megállni. Több mint 2000 km-t mentünk Mexikóban és csak egy benzinkutat láttunk ahol volt kamionparkoló.  Sürün található viszont az út mellett kis „Restaurant”, még a legelhagytottab helyeken is, van amelyik látott szebb napokat, van amelyik most is jól néz ki. A sivatagban nem nehéz egy parkolót elegyengetni az út szélén, szinte mindegyik kis étteremnél meg lehet állni kamionnal. Minél több kamion áll egy „restaurant” körül annál biztosabb, hogy jó a konyha és a kiszolgálás, hiszen ezek híre szájról-szájra jár a kamionosok között. Amerikai mércével mérve a kamionosok keresete sokkal kevesebb de Mexikóban jól kereső szakmának számít, a kamionosok meg is becsülik a munkájukat és a kocsijukat. Sokan megkérdezték tőlünk: miért szeretünk oda menni? Mert egy nagyon nagy és gyönyörű ország több ezer éves történelemmel és műemlékekkel, mint a legtöbb szegény országban az emberek barátságosak, kedvesek, segitőkészek, ráadásul az idő is jó,  mindez elérhető áron és egyetlen egyszer nem voltunk olyan helyzetben, hogy ne éreztük volna magunkat biztonságban.  Mindig úgy köszönünk el: Viszontlátásra! 

Sok a régi kamion de nagyon megbecsülik.

A Baja California félsziget két tartományból áll. A 28. szélességi foknál kezdődik a  déli rész.

Truck Stop Mexikóban, nagyon keveset láttunk belőle......

...a katonai ellenőrző pontokból viszont annál többet.

Érdekes módon távolsági járatokon csak a legujabb buszokat láttuk.

Ez a kamion 2 db 53 láb ( 16.15m) hosszú pótot húz.

Csak az érdekesség kedvéért: full extrás Ural és büszke kanadai tulajdonosa Mexikóban. A tulajdonostól tudom, hogy Svédországból importálta.

2000 km Mexikóban-3

Mint már több alkalommal előfordult, erről az útról megjelent egy cikk Camion Truck Magazinban is, ezért nem lehetett itt hamarabb írni az útról. Mint emlitettem 9 napot tölthettünk csak a Paradicsomban és indulni kellett hazafelé. Nem szeretem nagyon kiszámitani az időt, sietni még kevésbé, különösen nem északnak a hidegbe, ráadásul még Californiában is szerettünk volna pár napot tölteni. Néhány szó a mexikói kamionozásról azoknak, akik nem olvassák a magazint idemásoltam a cikk egy részét:

A félszigeten észak-déli irányban az egyetlen lehetőség a Mex 1 országút, egy keskeny, kétsávos aszfalcsík. Több okból is izgalmas rajta közlekedni:                                                    

 -az első, hogy sok helyen nagyon rossz állapotban van.                    -2: az itteni szabvány szerint az út 5,8m széles, padka semmi, viszont egy kis töltésen vezet. Nem sok hely marad a tükröknek ha két kamion vagy busz találkozik, aki valamilyen okból padkára kényszerül az garantáltan borul.                                          

-3: a mindenütt megtalálható jóltáplált fekvő rendőr. Sok helyen ki van táblázva, festve, de sok helyen semmi nem jelzi. Aki egy ilyet későn vesz észre több órát tölt utána pakolással,  (tapasztalatból mondom!) arra már gondolni sem merek mi történik egy kamion rakományával. A Mex 1-en délnek haladva több hegyen is keresztül kell menni, régi keletes emlékeim jönnek vissza: szerpentin, nagy szakadék, padka semmi de korlátra sem költöttek. Le a kalappal a mexicói kamionosok előtt, kemény kenyérkereset ez a szakma errefelé. Ennek ellenére nem láttunk sok balesetet viszont rengeteg a kereszt az út szélén. A lakosság erősen vallásos, minden balesetre kereszttel emlékeznek az út szélén, sőt még gondozott sirokat is láttunk  friss virággal. Ezen a félszigeten a 60-as években még nem volt olyan út amely végigment volna egészen délig, a turizmus és a gazdaság miatt viszont szükség volt rá, ezért tempósabb útépitésbe fogtak. Nem volt sem idő sem pénz hidakra vagy viaduktokra, hát megépitették az utat a hegyoldalba sok olyan 10-12-talán 15°%-os emelkedővel és lejtővel, hogy az ember haja égnek áll tőle. Rakott kamionok nagyon lassan haladnak rajta miközben kiskocsik vakmerő trükkökkel próbálnak előzni a dupla záróvonal ellenére. Épitik és korszerüsitik az utat sok helyen, ahol pl. hidat épitenek ott leterelik a forgalmat egy földútra ahol csak lépésben lehet haladni, de jönnek a terepjárósok, 4X4-es pickupok és mennek 50-60-nal, verik fel a port és kavicsot. Találtunk olyan helyet is, ahol egy vízátfolyás elmosta az utat de előre semmi nem jelezte, javitásnak nyomát sem láttuk, valahogy mégis megy a forgalom. Nagyok a távolságok ezért a nagyvárosokon kivül nincs nagy forgalom, a sivatagos részen sokszor található 10-20 km-es egyenes szakaszokon jól lehet de állandó éberség kell mert az út minősége bármikor változhat minden figyelmeztetés nélkül. Ismerősök javasolták, hogy éjszaka ne közlekedjünk mert túl veszélyes. Nem a bandito-któl kell félni hanem az állatoktól! A sivatagban nagy a hőmérsékletkülönbség, az állatok nappal legelnek (azt nem tudni mit!!??) és éjszaka mikor lehül a levegő lefekszenek a jó meleg aszfaltra. Mindig elterveztük előre meddig megyünk másnap, a januári jó időben már semmi nem volt sürgős, igy sötétedés előtt minden nap biztonságos helyen parkoltunk és csodálkozva néztük az éjszakába tartó kamionokat de erről bővebben legközelebb.

Sok öreg amerikai kamiont látni...

...de mindegyiket megbecsüli és ápolja a gazdája.

A Mex 1 a sivatagon keresztül.

Az egyik kereszteződésnél láttuk ezt a kamionos síremléket.

A keskeny úton nem sok hibát lehet elkövetni.

Aki hibázik az garantáltan borul.

Ausztriai világjárókkal találkoztunk San Quintin-ben, egy éve járják az Észak Amerikai kontinenst, innen Kanadába tartanak.

A balesetnél állt sorba ez a Peterbilt is.

Amelyik kamionos járt keletre az ismeri az útépitésnek ezt a módját...

....meg az ilyen jármüveket is, mennyi futó van rajta !!! Valószinü már évekkel ezelőtt bevitték Mexikóba és még mindig californiai rendszámmal megy !

2000 km Mexikóban-2

Az amerikai-mexikói határ már magában egy érdekesség. Mexikó felé úgy lehet átsétálni a határon, hogy egyenruhást nem is lát az ember. Más a helyzet visszafelé, de erről később. Tapasztalt utazók ajánlották, hogy a határátlépés előtti napon menjünk oda, sétáljunk át a határon gyalog és intézzük el a papirmunkát. Kell venni turista-kártyát ami olyan vizumféle és hozzátüzik az útlevélhez. 24 dollár de kell.  Régi "Mesés-Kelet"-i határátkelésekre emlékeztetett, hogy a hivatalnoknak nem szabad pénzt elfogadnia ( vajon miért? ), a papirral el kell menni a bankba, befizetni majd vissza a hivatalba. A lakóautóra csak a mexikói biztositást fogadják el, ezt viszont az amerikai oldalon kell megvenni, lehet előre az interneten is de az dátumra szól és akkor már menetrend szerint kell menni. Szóval vissza Amerikába de ide már hivatalosan kell belépni, útlevél vizsgálat, stb. de miután elmondtuk, hogy csak a papirokat intézni mentünk át egy órával ezelőtt minden OK. Azért kell ezt igy csinálni, mert az átkelő a város közepén van és a mexikói oldalon képtelenség parkolni. Az amerikai oldalon 5 km-re a határtól van egy kemping ott aludtunk éa másnap 10 körül pár perc alatt átléptük a határt. Ráadásul ugyanazon az átkelőn lépnek át a kamionok is szóval a parkolás tényleg gond. Tecate a határ neve és Tijuanától nyugatra van, azért jobb itt átkelni mert kikerüli a több milliós nagyvárost és az ezzel járó dugókat. Nem tervezünk nagy utat az első napra, 130 km-re a határtól Ensenada az első nagyváros a tengerparton, ott bevásároltunk, feltöltöttük a hűtőt, megkerestük a kempingünket és irány a vizpart.

 

Első nap délután már Ensenada-ban voltunk.

 

 

Bevásárlás, fel kell tölteni a hűtőt, mert Mexikó jóval olcsóbb, főleg ha az amerikai áruház-láncokban vásárol az ember.

 

Kora délután már a tengerparti kempingben voltunk.

 

Ezért kell délebbre menni!! A kép Január 25-én készült egy benzinkútnál, virágzik az agave.

 

Végig nagyon jó időnk volt, a sivatagban néhol majdnem 30 fok. Kamionosok szállitanak szinte mindent a félszigeten, a Mex1 országút az amerikai határtól Cabo San Lucas-ig 2000 km. Van mit menni!

 

A California Félsziget közepéig mentünk, Mulege egy kisváros a tengerparton. onnan 15 km-re volt a kemping. Ide jártunk vásárolni, vízért, mosodába, stb. Még a helybeliek sem isszák a csapvizet, nem ajánlott, viszont mindenütt lehet kapni palackozott ivóvizet. Találtunk olyan üzletet is ahol kivezették a csövet a viztisztítóból és az autóban levő tartályt is meg tudtuk tölteni tiszta vizzel.

 

 

Január 28-án csináltam ezt a képet. Tulajdonképpen egy primitiv kemping, van két étterem meg egy szennyviz leeresztő hely. Esténként kijött egy csaj a városból és 8 dollárt kellett fizetni egy éjszakára. Ezért a pénzért mindenki ott parkol ahol akar a legalább 2 km hosszú, gyönyörű parton, a homok fehér, a víz kristálytiszta, a hőmérséklet 25-26 fok. Ha véletlenül mégsem a Pokolban kötök ki akkor a Paradicsomot valahogy így képzelem el! Gyökeret vertünk itt 9 napra, ez volt a bázis és innen csavarogtuk be a vidéket.

Folyt. köv.

 

 

 

 

 

 

 

 

2000 km Mexikóban.

Mint már emlitettem ezen a télen ( is ) délnek indultunk. A hűtős fuvarozás egy kicsit lelassul Januárban, ilyenkor könnyebben elengedik az embert egy hoszabb szabadságra. ( kaptam egy hónap fizetetlent!! )  Eddig kétszer jártunk Mexikóban, nagyon tetszik, igy most is oda készültünk csak kicsit többet szerettünk volna látni belőle. Január 18-án indultunk Kanadából, a terv az volt, hogy a California Félsziget közepéig megyünk, ott kézifék, nap, sör, és minden földi jó, aztán egyszer ugyis azt vesszük észre, hogy indulni kell haza.  Washingtonon, Oregonon és Californián keresztül vezet az 5-ös autópálya délnek, ezen mentünk több mint 2000 km-t a mexikói határig. Néhány kép az utunk amerikai szakaszáról.

 

Durván átszámitva 1 dollár volt egy liter üza amikor elindultunk. A VW-be szuper kell!

 

Általában Truck Stop-oknál álltunk meg éjszakára, ezeket a helyeket már majdnem 20 éve ismerem.

 

Ezt a képet egy autópálya feljárónál csináltam, itt mindig nagy a forgalom.

 

Csendélet a parkoló sarkában. Általában ide állnak akik nem járatják a motort és szeretnének csendben aludni.

 

 

Nem annyira "csend"élet a másik sarkában. Ezek járatják a motort és fütenek mert a

20-24 fok Californiában már extrém hidegnek számit és ilyenkor meg van engedve.

 

 

Ez volt az otthonunk egy hónapig......

 

....amerikai mércével mérve nagyon kicsi, de én egész életemet kamionban töltöttem, ebben az autóban kb. ötször akkora helyünk van mint a legnagyobb kamionban amivel jártam, ráadásul a konyhán kivül van még zuhany, Wc, minden amire az utazónak szüksége lehet. Gondolkozás nélkül beleköltöznék egész évre.

 

Amikor Januárban ilyen kellemes és meleg helyre ér az ember már nem siet sehová. Folytatom ahogy időm lesz rá mert azóta már visszatértem a munkásosztály soraiba és a kanadai télbe.

 

Otthon jártunk 3

Nagyon gyorsan eltelt három hét, úgy időzitettük, hogy az utólsó éjszakát Passauban töltöttük, onnan már közel a repülőtér. Kifelé természetesen útba ejtettük a nagybanit Bécsben, csak azért, hogy együnk egy kebapot és egy dönert. Passauban kilátogattunk a kikötőbe ahol dolgoztunk, a RO-RO kikötő éa az irodaépület még megvan, de semmi mozgás, a bejáratot majdnem benőtte a gaz. Másnap irány Hengersberg mert akartam egy klumpát venni, hát a kamionparkoló ahova a RO-RO-s időkben jártunk okozott egy kis sokkot. Akkor még céges vacsorára is átmentünk néha de most úgy le van a hely pusztulva, hogy félelmetes. Kis kocsival nem győztem a tankcsapdákat kerülgetni, az éttermet éppen renoválták, az üzlet azért nyitva volt, klumpát kaptam az a lényeg. Nemsokára indulunk megint szabadságra, ezúttal délnek, mert Kanada egy kicsit hideg ilyenkor télen.

 

Bécsben a nagybani előtt nosztalgiáztunk egy döner és egy kebap erejéig.

 

Ez az "üdvözlő ember" Bécstől délre csábitja az embereket a Burger King-be.

 

Passauban meglátogattuk a régi munkahelyünket, szomorúan láttuk, hogy a bejáratot  már majdnem benőtte a gaz.

 

 

Nagyon sokat jártunk régen Hengersbergbe, a tulajdonosváltás után elképesztően lepusztult. A kamionok attól függetlenül gyönyörüek.

 

Egy német póton láttuk, hogy a sofőrhiány nem csak Kanadában és Amerikában pobléma.

 

 

Otthon jártunk 2

Én is kamionoztam Európában nagyon sokáig, de minél régebben élek itt annál furcsábbnak találom a hétvégi korlátozást. Hétvégén mentünk Münchenből Budapestre és csak néztem a rengeteg parkoló kamiont pedig az autópálya nem is volt zsúfolt. Mindenki legnagyobb gondja, hogy mivel töltse el az időt, főzés, kaja, Tv. Vannak olyan helyek a világon, ahol elképzelhetetlen, hogy valaki ne közlekedhessen csak mert kamionnal jár. Kamionozni ugye csak felnőtteket engednek? Azt már nem engedik meg nekik, hogy eldöntsék mikor mennyivel biztonságos közlekedni. Több mint 20 évvel ezelőtt egy német rendőr bevitt a parkolóba, tachográf, stb. A vége gyorshajtás, 40 márka büntetés, kérdezi a rendőr hová sietek? Mondom át kell lépnem a Holland határt mert megyek Angolba és hát kicsit odaléptem neki. Szó szerint idézem: "lehet itt menni, csak körül kell nézni, hogy van e rendőr!" Csak annyit akartam ezzel mondani, szeretem én eldönteni, hogy 92-vel előzök e vagy esetleg biztonságosabbnak tartom, ha gyorsan befejezem és visszahúzok jobbra. Két kamion előzi egymást 5-10 percig, nem csoda, hogy a hátuk mögött a bedugult autópályán mindenki utálja őket, bennünket.

Ennek a Volvonak a sofőrjével beszélgettem az áruház parkolójában. Kérdezte: megépitik ezeket a szép nagy parkolókat, szivesen látnak bennünket de csak még költjük a pénzt , miért nem maradhatunk ott éjszakára mikor az egész országban nagy gond a parkolás?

Mindenki csak múlatja az időt, azt várja mikor lesz Vasárnap este.

Kamionos csendélet, M O-ás, Csepel.

Kamionos csendélet, M O-ás, Csepel.

Mi sem vagyunk angyalok. Ez a kép egy teherautóval előzni tilos szakaszon készült Magyarországon. Német földön biztosan ötször meggondolná a balkáni, hogy előzzön e!

A képre kattintva kinagyitható és látható, hogy sokan szinte követési távolság nélkül közlekednek. Régi keletes öregektől sokat hallottam: a jobboldali pedált minden hülye tudja nyomni Öcsém, megállni mielőtt baj van, az a müvészet!