Pár nap után ujra úton

Ujra magyarázkodással kezdem, hiszen Juliusban jelentkeztem utoljára. Ennek most sokkal egyszerübb oka van: máshol is irtam az útról és nem lett volna etikus, ha a blogon hamarabb látható és olvasható a sztori mint a magazinokban. Szóval folytatom: én csak 3 napot akartam Windsorban tölteni, de 4 és fél lett belőle. Minden nagyon jól sikerült, jókat ettünk, ittunk,beszélgettünk a rokonsággal de indulni kellett mert a hazaúton szerettünk volna kicsit lelassitani, pihenni és turistáskodni. Detroitnál léptünk vissza Amerikába és irány nyugatnak. Sokfelé jártam már a világban, Amerikában is és azt hittem láttam már néhány helyet ahol rémálom a közlekedés. Aztán odaértünk Chicagoba és beláttam, hogy lehet ezt még fokozni. 4 óra alatt sikerült megtenni egészen 5 mérföldet, a levegő inkább szmog, ezt lenyomta az eső, még lélegezni is nehéz, a feleségem már attól félt, hogy rosszul lesz. Végül inkább a fizető autópályát választottuk csak kijussunk a városból. Másnap már jobb volt az idő és gyönyörű helyeken jártunk: Wisconsin, Minnesota, az úticél South Dakota volt, ahol meg akartuk nézni a Badlands Nemzeti Parkot. Ez ugyanolyan hatást vált ki az emberből mint a Grand Canyon: Tudtuk, hogy szép de ennyire??!!

Detroit az autóváros.

Chicago, közlekedés szempontjából a legrosszabb nagyváros ahol eddig jártam.

Egy kis Németország Minnesotában. A nyugati parton ahol mi lakunk nincsenek Aldik, ezért gyorsan bevásároltunk jó német csokoládéból, sörből, stb.

Világbajnok horgászhely a Mississippi partján a Wisconsin-MInnesota határon

Wisconsin tele van szélerőmüvekkel.

Ezt a lakóautót a Badlands Nemzeti Parkban láttuk német rendszámmal.

Egyre több kamiont látni szimpla széles gumival, még a tartálykocsik is használják.