Újra otthon

A Badlands Nemzeti Park után kötelező volt utbaejteni Mount Rushmore-t, ahol a 4 amerikai elnök képe van kifaragva gránitból. Sok képet láttunk már róla, de eredetiben elképesztő és lenyügöző. Ingyen lehet látogatni egyedül a parkolóért kell fizetni 12 dollárt. Közel van Wyominghoz, ott csak pár órát kellett menni és már Montanában voltunk. Mivel itt már sokszor jártunk itt egy kicsit sietősre fogtuk mert meg akartuk látogatni volt főnökömet akit már egy éve nem láttunk. Amikor az apja nyugdijba vonult és eladta a céget ő elköltözött a szárazföldre és vett egy kis motelt a hegyekben. Másnap késő délután megjelentünk náluk, jót beszélgettünk, söröztünk, de másnap délelőtt továbbindultunk feleségem kedvenc horgászhelyére az Osoyoos tóhoz. Itt nem tudunk úgy elmenni, hogy ne horgásszunk egy kicsit, azért is mert ez az egyetlen hely ahol pontyot lehet fogni.

Mount Rushmore egyszerüen lenyügözi az embert amikor először látja.

Az emlékmü bejárata a parkoló felől.

Benzinkút Montanában. Az iroda egy gabona-silóból lett kialakitva.

Nemsokára az utolsó mérföldeket nyomtuk Montanában....

...a hegy másik oldala már Idaho.

Feleségem kedvenc horgász helye British Columbiában: Osoyoos Lake. Közvetlenül a vizparton lehet kempingezni és horgászni éjjel nappal. Végül itt pihentünk a nagy rohnás után 3 napot, innen már egy nap alatt haza lehet érni.

A ponty lehet, hogy nem örült nekünk annyira. Végül is 22 nap után értünk haza, ezalatt mentünk 9200 km-t és ha legközelebb megyünk akkor sokkal több időt szánunk a látnivalókra. Hazaértünk, én elkezdtem dolgozni a régi cégemnél, de már az uj tulajdonos vezetése alatt. Másnap felajánlotta: vegyem meg az egyik kocsiját, egy öreg Mack-et és legyek alvállalkozó. Mondtam: köszönöm szépen, de nem terveztem ilyesmit. 2 nap mulva megkaptam az elköszönő szép üzenetet tartalmazó levelet, a hivatalos indoklása: nincs elég munka. Fél óra alatt találtam munkát, ennek már több mint 4 hónapja és ma már elmondhatom: kevesebb fejfájás, kevesebb munka ugyanannyi pénzért. De ez már egy másik történet, erről majd legközelebb.

Pár nap után ujra úton

Ujra magyarázkodással kezdem, hiszen Juliusban jelentkeztem utoljára. Ennek most sokkal egyszerübb oka van: máshol is irtam az útról és nem lett volna etikus, ha a blogon hamarabb látható és olvasható a sztori mint a magazinokban. Szóval folytatom: én csak 3 napot akartam Windsorban tölteni, de 4 és fél lett belőle. Minden nagyon jól sikerült, jókat ettünk, ittunk,beszélgettünk a rokonsággal de indulni kellett mert a hazaúton szerettünk volna kicsit lelassitani, pihenni és turistáskodni. Detroitnál léptünk vissza Amerikába és irány nyugatnak. Sokfelé jártam már a világban, Amerikában is és azt hittem láttam már néhány helyet ahol rémálom a közlekedés. Aztán odaértünk Chicagoba és beláttam, hogy lehet ezt még fokozni. 4 óra alatt sikerült megtenni egészen 5 mérföldet, a levegő inkább szmog, ezt lenyomta az eső, még lélegezni is nehéz, a feleségem már attól félt, hogy rosszul lesz. Végül inkább a fizető autópályát választottuk csak kijussunk a városból. Másnap már jobb volt az idő és gyönyörű helyeken jártunk: Wisconsin, Minnesota, az úticél South Dakota volt, ahol meg akartuk nézni a Badlands Nemzeti Parkot. Ez ugyanolyan hatást vált ki az emberből mint a Grand Canyon: Tudtuk, hogy szép de ennyire??!!

Detroit az autóváros.

Chicago, közlekedés szempontjából a legrosszabb nagyváros ahol eddig jártam.

Egy kis Németország Minnesotában. A nyugati parton ahol mi lakunk nincsenek Aldik, ezért gyorsan bevásároltunk jó német csokoládéból, sörből, stb.

Világbajnok horgászhely a Mississippi partján a Wisconsin-MInnesota határon

Wisconsin tele van szélerőmüvekkel.

Ezt a lakóautót a Badlands Nemzeti Parkban láttuk német rendszámmal.

Egyre több kamiont látni szimpla széles gumival, még a tartálykocsik is használják.

4 és fél nap száguldás

Aki először jár Ontarioban elcsodálkozik a természet szépségén, nem tudtunk 5 km-t menni és megint egy tó, ez igy ismétlődik végig. A transzkanadai országút a vadonon vezet keresztül, szinte minden kamion fel van szerelve “dögtoló”-val. Egy szarvassal ütközni télen végzetes lehet, errefelé nem ritka a 40 fokos hideg, ha megsérül a radiátor és a segitség több száz kilométerről jön bizony nem egyszerü a kamionos sorsa. A Kanadát átszelő országut Ontarioig osztott pályás, onnan viszont csak 2 sávos gondolom a hegyek miatt. Fontosabb kereszteződéseknél, benzinkutaknál mindenütt van bőven kamionparkoló, nem kell valami fényes helyre gondolni, egyszerű kavicsos parkoló egy kis étteremmel esetleg zuhannyal de a világ végétől két szendvicsre az ilyennek is tud örülni az ember. Érdekes volt, hogy a kamionok mindenhol parkolhatnak szabadon, engem viszont rögtön le akartak vágni 10 dollárra a lakóautóért még egy olyan kútnál is ahol senki nem volt csak egy unatkozó kutas. A kemény telek ellenére az utak nagyon jó állapotban vannak, jól lehet haladni de mi sötétedés után általában megálltunk a rengeteg vadállat miatt. Csak a távolság érzékeltetésére: 4 és fél nap alatt értünk Windsorba Ontario tartományba, ezalatt megtettünk 4600 km-t és átléptünk 3 időzónát is. Az útvonalat egy kicsit le is leröviditettük mert Michiganen keresztül mentünk Detroitba, itt csak át kell menni a hidon és máris Windsorban vagyunk.


A rohanásban is szakitottunk időt egy jó ebédre a Saskachewani prérin.


Manitoba határán.


Mire Ontarioba értünk már a harmadik időzónát léptük át.


A Transzkanadai országút a vadonon vezet keresztül......


....néha jön egy benzinkút és parkoló.....


.....néha egy kiváncsi látogató.


5 percenként jön egy új tó, a térképen is több kék foltot lehet látni mint zöldet.

22 nap-5 tartomány-10 állam-9200 km (1)

Közel 2 hónapja már, hogy nem jelentkeztem és ennek komoly okai vannak. Régóta terveztünk egy utat Ontarioba rokonokat látogatni. Utoljára 8 évvel ezelőtt jártunk ott, akkor repültünk és autót béreltünk ami kb 2000 dollárba került akkor. Kiszámoltam, hogy ebből a pénzből el tudunk menni kocsival is, elég az üzemanyagra, szállásra sem kell költeni. A kaját nem számolom költségnek, itthon is kell enni, azért mert úton vagyunk még nem eszünk többet, inkább kevesebbet. Indulás előtt aztán jöttek a jóságok szünet nélkül. Éppen a kórház előtt mentem amikor csengett a telefonom: a cég uj "nagy ember"-e közli velem, hogy a munkámra nem tart már sokáig igényt, de ha esetleg megvennám az egyik kamionját akkor adna munkát. Mondom nagyon jó volt az időzités, éppen a kórház előtt állok, ha infarktust kapok nem kell messzire menni. Ugyis megyünk szabadságra, addig szeretnék rajta gondolkozni. Rendben, mondja ő akkor 3 hét mulva megbeszéljük. Igy indultunk útra, valahogy beárnyékolta a szabadságunkat annak a lehetősége, hogy mire visszajövünk munkanélküli is lehetek, ráadásul már tapasztalatból tudtuk: ennek az uj embernek nem lehet mindent elhinni. A tulajdonos-váltás óta több kollégám is elment a cégtől, volt aki önként volt aki nem, szóval a jövő nem nagyon fényes. Ennek ellenére Junius 4-én elindultunk a régóta tervezett utra, 22 napig tartott 5 kanadai tartományon és 10 amerikai államon keresztül. Nem láttam még Kanadának a keleti részét, a Nagy Tavak környékét, ezért mentünk Kanadán keresztül és jöttünk Amerikán át hazafelé. Bemelegitőül néhány kép, később lesz még több is.


Gyönyörü időben indultunk, le is késtük a kompot illetve nem fértünk föl és várni kellett két órát. Bámészkodás közben vettem észre ezt a Ford lakóautót, csak innen Németországból jött.


Sima út a hajóval, a kilátás gyönyörü bármerre néz az ember.


Vancouver a hajóról nézve, a hegy a háttérben Mount Baker már Amerikában van.


Másnap már beléptünk Albertába, az időjárás eddig kegyes volt hozzánk.


Egészen Saskachewanig kellett várni mire jöttek az itteni országutak királyai. Ezek a vontatók két darab 13,5 méteres pótot huznak!?!!

Jó kis út volt....

A tengerpartról már 2 nap alatt hazaértünk az esőerdőbe. Környékünk arról hires, hogy 365 napból 350 nap esik az eső, két hét napsütés és egy nap marad változó időjárásra. Érthető, hogy télen inkább délnek szeretünk menni? Néhány kép befejezésül.


Egy kamion a sivatagban Arizona felé halad.

Mi lehet jobb mint egy jó vacsora egy mexikói étteremben....



.....leöblitve egy jó Villányi vörössel.


Kaliforniában láttuk ezt a legujabb Audit.


Ugye érthető, ha kamionok közelében parkolunk, hiszen ezeket a helyeket mind ismerem.


A nagyobb szállodák környékén ingyenes Internet Wi-Fi, itt frissitjük a blogot. A következő útra 3 hét múlva indulunk rokonlátogatásra. A nyugati partról Ontarióba Kanadán keresztül, onnan az USA-n keresztül vissza a szigetre, az egész út kb 10 ezer km lesz. Hamarosan folytatjuk!

Még mindig Dél California

Erre a járgányra még Quartzsite-ban akadtunk rá. A pótkocsival együtt hosszabb volt mint egy kamion. Persz, hogy kiváncsi voltam mit visz a pótkocsiban. Két Corvettet, hogy legyen mivel közlekedni a sivatagban. Aztán ránéztem a rendszámra és rögtön megértettem honnan jön a pénz. Edmonton Oilers, ez Kanada egyik legmenőbb hokicsapata.


Mi meg ebben a kempingben múlattuk az időt a Csendes Óceán partján Február első napjaiban.


Vannak azért itt is kisebb jármüvek. Ez egy Airstream lakóautó Mecedes Sprinterből átalakitva.


Egy két nagy vas a végére. Los Angeles környékén láttuk ezt a szép Internationalt...


...ezt a Freighlinert pedig a sivatagban Californiában.

Tovább California felé.

Néhány nap a sivatagban és menni kellett tovább. Délnek indultunk Yuma felé, ismertem az utat, sokszor jártam már arra. Meglepetésemre a város szélén találtunk egy nagy campinget amit a veteránok üzemeltetnek és ingyenes. Csak regisztrálni kell és ott lehet maradni két hétig. Közel van a városhoz és van egy bár is a bejáratnál. A multkori kép a tankkal ennek a bejáratánál készült.


Egy üveg vörös Villányból az Arizonai sivatagban. Kell ennél jobb?


Felnőtt játszótér Arizona és California határán a sivatagban.


San Diego előtt van egy kb. 16km-es emelkedő. Hatalmas viztartályokat raktak ki....


....mert a kamionok nagyon keményen dolgoznak az emelkedőn. Mégis több kiskocsit látni felforrt vizzel.


Végre megérkeztünk San Diegóba Január 31-én, a hőmérő 25 fokot mutat. Érthető, hogy Amerikaiak ezrei töltik itt a telet.

Quartzsite, Arizona

Mivel Palm Springs környékén már sokszor jártunk és elég meleg is volt elhatároztuk, hogy továbbmegyünk Arizona felé. Ott már magasabban vagyunk a hegyek között a sivatagban, a hőmérséklet nagyon kellemes 24-25 fok. Rögtön a határ másik oldalán van egy kisváros Quatrzsite, csak 2 ezer állandó lakosa van de ilyenkor télen rendeznek egy hires lakóautó-lakókocsi kiállitást amire tizezrével jönnek a látogatók. A város környékén ingyen lehet parkolni a sivatagban, a kiépitett helyekért is csak 40 dollárt kell fizetni 2 hétre. Az egész város kivirul ilyenkor, mindenki a turistákból él, nagyon sokan itt töltik az egész telet hiszen ilyen olcsón nem tudnának sehol kitelelni. Egy hatalmas sátorban és a környékén ki van állitva és eladó minden amit a lakókocsi üzletben eddig feltaláltak a szatellit tv-től a vizszürőig minden kapható, a jobbnál jobb kajákról már nem is beszélve.

Volt aki ilyen kamionból átalakitott lakóautóval jött.


Előtérben a mi autónk, mögötte egy nagyobb testvér. A kettő között a különbség csak néhány százezer dollár.


A kiállitás és vásár egy több futballpálya nagyságu sátorban van.


Kint láttuk ezeket az összkerék hajtásu lakóautókat. A vadászok már régen vártak egy ilyen jármüre.


Ez a kiállitó csak felratokat és grafikákat készitett.

Mivel ez egy kamionos blog itt ez a kép. Bármilyen hihetetlen ez a kombináció teljesen szabályos Arizonában.

Ideiglenes irodám Arizonában bár jobb szeretném ha ez lenne az állandó munkahelyem.

Megkésve bár de.......

Elnézést a késésért, tudom már több mint két hónapja nem jelentkeztem de ennek oka van. Régóta terveztük, hogy januárban elmegyünk szabadságra valami napsütéses helyre. Közben a főnököm beteg lett és megkért, hogy helyettesitsem amig ő gerincmütétre vár. Szabadságnak lőttek! Ezalatt megtudtam, hogy a céget ahol 9 éve dolgozok eladták, ilyen hirtől általában ideges lesz az ember. Szabadságnak lőttek!!? Az uj tulajdonos megigérte: mindenkit átvesz, de ez hivatalosan ugy müködik, hogy a régi cég felmond az uj pedig felvesz mint uj munkaerőt. Magyarul ez annyit jelent: az uj munkaerő elveszti az eddigi éveket, fizetett szabadságot stb. A tulajdonos váltás február végére volt kitüzve, még pont annyi idő maradt, hogy el tudtunk menni szabira a régi cég számlájára. Egy hóesés miatt méginkább vágytunk egy kis napsütésre és január végén elindultunk Kaliforniába. Két nap mulva már 31 fokban napoztunk Palm Springs környékén a sivatagban. Nem rossz hely ez ugy január végén.


9 év után ez a munkahely már történelem.


Ilyen időjárásban az ember gyakrabban álmodik a napsütésről.


Két nap mulva a hőmérséklet kárpótolt bennünket...


A hütőszekrényt feltöltöttük minden jóval ennél a magyar hentesnél egy kis sivatagi faluban.


Nagy vasak egy Truck Stop-nál.


Egy még nagyobb vas Arizonában. Jövő héten folytatjuk...