Nagyon gyorsan eltelt három hét, úgy időzitettük, hogy az utólsó éjszakát Passauban töltöttük, onnan már közel a repülőtér. Kifelé természetesen útba ejtettük a nagybanit Bécsben, csak azért, hogy együnk egy kebapot és egy dönert. Passauban kilátogattunk a kikötőbe ahol dolgoztunk, a RO-RO kikötő éa az irodaépület még megvan, de semmi mozgás, a bejáratot majdnem benőtte a gaz. Másnap irány Hengersberg mert akartam egy klumpát venni, hát a kamionparkoló ahova a RO-RO-s időkben jártunk okozott egy kis sokkot. Akkor még céges vacsorára is átmentünk néha de most úgy le van a hely pusztulva, hogy félelmetes. Kis kocsival nem győztem a tankcsapdákat kerülgetni, az éttermet éppen renoválták, az üzlet azért nyitva volt, klumpát kaptam az a lényeg. Nemsokára indulunk megint szabadságra, ezúttal délnek, mert Kanada egy kicsit hideg ilyenkor télen.
Bécsben a nagybani előtt nosztalgiáztunk egy döner és egy kebap erejéig.
Ez az "üdvözlő ember" Bécstől délre csábitja az embereket a Burger King-be.
Passauban meglátogattuk a régi munkahelyünket, szomorúan láttuk, hogy a bejáratot már majdnem benőtte a gaz.
Nagyon sokat jártunk régen Hengersbergbe, a tulajdonosváltás után elképesztően lepusztult. A kamionok attól függetlenül gyönyörüek.
Egy német póton láttuk, hogy a sofőrhiány nem csak Kanadában és Amerikában pobléma.
No comments:
Post a Comment