Otthon jártunk.

Hát nem igazán ezt igértem amikor elkezdtem ezt a blogot, bocs! Sokkal gyakrabban akartam jelentkezni de a jelenlegi munkám mellett erre futja. Szóval 1013 nyarán otthon jártunk, erről szerettem volna pár képet feltenni. Igaz néhány kép megjelent a Camion Magazinban is, még több a Facebook-on, de maradt ujdonság ide is. Szilveszter délután van, kellemes blues szól a gépen, nekiálltam pár képet feltenni. Most hivtuk az otthoniakat, ott már 2014 van, mi csak 9 órával később bontjuk a pezsgőt! A nyáron Münchenbe repültünk, onnan bérautóval haza. Útközben pedig készültek a képek.

 

Ezt a kocsit béreltük, 820 dollár 21 napra km-határ nélkül. Még új szaga volt,

4000 km-rel vettük át.

 

Ezért irigykednének még az amerikai kamionosok is. Bécs és a magyar határ között találtam ezt a táblát a Marché-nál. Ennyi pénzért Amerikában csak a saját levedben fürödhetsz és sört sem adnak hozzá.

 

Elzarándokoltunk a kamionosok Mekká-jába is. Itt dolgoztunk mind a ketten, ( ha összeadom az éveket = na inkább nem! ) ,  azóta ott is minden megváltozott.

 

Valaki mondja már meg, hogy a magyar autópályán miért van "waste" a kukára irva? Tanitják a népet angolul vagy csak a külföldiek szemetelnek?

 

Sikerült egy vacsora erejéig találkozni régi jó haverommal és kollégámmal Tóth Sanyival ( Leánykori nevén Piros Öcsi ) és feleségével. Egy hét kevés lett volna, hogy kibeszélgessük magunkat! Több mint 30 év után ez nem csoda!

 

Neki köszönhető, hogy a legégetőbb kérdés másnap az volt: dobozos vagy üveges Efest bontsunk? Ezt a sört ittuk Törökben évekig keletre járva. Bécsből hozott nekem egy kartonnal feléleszteni a régi emlékeket.

 

Folytatás köv. ( tényleg )